(1873-1951)
szalézi nővér

Tehetős olasz családban született. Rómában elvégezte az orvosi egyetemet. Lelki vezetője, egy szalézi atya bátorítja, hogy feleljen az Úr hívására és segít neki otthagyni a jómódot. Apácaként először Olaszországban, legtöbbet Szicíliában dolgozott, de elöljárói Lengyelországba küldték az első Don Bosco Nővérekkel. A nagy szegénységben is mindig bővítette a nővérek munkáját. A II. világháború alatt sem akart visszatérni Olaszországba. "Két hazám van: Olaszország és Lengyelország". 9 új rendházat nyitott meg és 110 apácát taníttatott. A háború alatt titkos levelekkel tartotta a lelket a lengyelországi apácákban. Fáradhatatlanul imádkozott és elnyerte a Szűzanya kegyelmét. A háború után még 12 házat alapított és újra elindította a noviciátust.

Meozzi Laura 1873. január 5-én született Firenzében, Alessandro és Angéla Mazzoni gyermekeként, jómódú nemesi családba. Nem sokkal később Rómába költöznek, ahol édesapja hivatalnok lesz a Pénzügyminisztériumban. Laura iskoláit a Dorottya-nővéreknél kezdi, később pedig orvosi tanulmányokat folytat. Lelki vezetője, egy szalézi atya arra bátorítja, feleljen az Úr hívására, és segít neki, hogy ott tudja hagyni a gazdagságot és jómódot, hogy a legszegényebb kislányokon keresztül Jézust szolgálja. Sok-sok végigimádkozott éjszaka után Laura 1898-ban szalézi apáca lesz. Közel 23 évig dolgozik Olaszországban, a legtöbbet Szicíliában,

1921-ig, amikor is megválasztják az első lengyelországi missziós út apácáinak vezetőjévé. Ezekben az években bontakozik ki Laura nővér egyik legkitűnőbb tulajdonsága: az anyaság. Szalézi szeretetteljességből és Mornese-i egyszerűségből álló gyengéd kedvességgel van megáldva, így Mazzarello anyához hasonlóan a lengyel gyerekek őt is mateczka-nak, vagyis mamának hívták.

1922-ben Laura nővér öt apácatársával együtt útra kel Rozanystokba, ahol egy házat kell létrehozniuk a háború árvái számára. Az apácák megszervezik a házat, amelyet hamarosan nyolcvan, nagyon szegény, vadóc kisfiú és kislány tölt meg. Egy nagy családot formálnak belőlük. A legszerencsétlenebb kisgyerek így fogalmazott: „Volt egy súlyos gyomorbetegségem, de Laura anya - akit mindenki mateczka-nak hívott - olyan gondosan ápolt, mintha a saját gyermeke lennék, annyira odafigyelt ránk, mintha mindannyiunk édesanyja lett volna. De legnagyobb gonddal a legszegényebbeket óvta...” A kormányzói felügyelőre olyan nagy hatást tett az intézmény, hogy elhatározta: „Ide még kétszáz árvát fogunk küldeni”. A kormány és a nemesi családok felajánlották segítségüket, így terjeszkedtek Isten áldásával a Segítő Szűz Mária Leányai, noviciátust és új árvaházakat nyitva.

Laura nővér 1922-től 1940-ig igazgatónő, később pedig tartományfőnöknő volt, ezalatt 9 intézetet nyitott és 110 apácát taníttatott.

A második világháború idején a konzul haza akarta küldeni, de ő ottmaradt Lengyelországban, egy árvaházban a Sakiszki erdőben, parasztasszonynak öltözve. Mazzarello anya írásaihoz nagyon hasonló, titkos levelekkel tartotta a lelket a lengyelországi apácákban. A háború végén, amikor meghatározták Lengyelország új határait, az apácáknak és 104 gyermeknek el kellett menniük Wilnóból egy különvonattal, hogy visszatérjenek az új Lengyelországba. Voltak közöttük törvénytelenül elrejtett gyermekek és partizánok is családjaikkal. Laura nővér vállalta az agyonlövetés kockázatát, fáradhatatlanul imádkozott, és elnyerte a Szűzanya kegyelmét.

Ezután még tizenkét új házat alapított. Újra elindította a noviciátust, ahová visszaköltözött az életerő, az öröm és a mosoly. De ekkor már egyre fáradtabbnak érezte magát. Az apácák és minden jelen lévő imájának kíséretében halt meg Pogrzebien-ben (Lengyelország), 1951. augusztus 30-án.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 1986. OKTÓBER 9. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA: 1994. JANUÁR 13.

RÓMÁBA LEADVA: 1999. MÁJUS 9.